A sashiko nem csupán egy technika, hanem mély kulturális és történelmi háttérrel bíró, közösségi gyakorlat – ennek leegyszerűsítése torzuláshoz vezethet.
Japánban vannak akik elismerik a sashiko hiteles nemzetközi jelenlétét, de problémásnak tartják, ha nem értjük mélységében a kulturális hátterét.
Mivel Magyarországon is egyre népszerűbb ez a technika a japán kultúra szerelmesei, és a fenntartható életmód, a slow life, a kézműves hagyományok tisztelői körében, érdemes érinteni egy igen fontos kérdést, a kulturális kizsákmányolás, kisajátítás fogalmát ( cultural appropriation )
A név igenis számít — gondolatok a kulturális kisajátításról japán szemmel
Az elmúlt években egyre többször merül fel a kérdés: hol a határ a más kultúrából való inspirálódás és a kulturális kisajátítás között? Főként akkor, amikor tradicionális japán szavakat, szimbólumokat használnak fel nyugati márkák, sokszor félreértelmezve, tartalom nélkül — pusztán divatból vagy kereskedelmi haszonszerzés céljából.
Maki Hastings, Japánban született keramikus és alkotó, aki jelenleg Angliában él, (még 2019-ben) őszinte és megrázó blogbejegyzésben fogalmazta meg érzéseit a kulturális kisajátítás kapcsán. Az ő gondolatait szeretném most megosztani veletek — mert ez a kérdés a sashiko kapcsán is egyre aktuálisabb.
Mit jelent a kulturális kizsákmányolás, kisajátítás?
A kulturális kisajátítás az, amikor egy többségi kultúra képviselői felhasználják egy kisebbségi vagy más kulturális közeg elemeit – például öltözetet, szóhasználatot, motívumokat –, anélkül, hogy értenék, tisztelnék vagy figyelembe vennék annak eredeti jelentését, kontextusát és a mögötte álló közösség érzéseit.
Ez különösen problémás, ha mindezt kereskedelmi célból, haszonszerzésből teszik, miközben a forráskultúra képviselőinek hangját elnyomják vagy láthatatlanná teszik.
„A mi kultúránk nem a te trended.”
Maki így fogalmaz:
„Amikor látom, hogy a japán kulturális szavakat újra és újra használják Nyugaton, többnyire pénzszerzés céljából, hátborzongató fájdalmat érzek. Mert a mi szavaink nem a te trended. A mi kultúránk nem a te szórakozásod.”
Sokan gondolják, hogy ha inspiráló egy idegen kultúra, akkor nyugodtan használhatnak belőle szavakat, motívumokat, neveket. De van különbség a tiszteletteljes érdeklődés és a könnyelmű kisajátítás között.
A „wabi sabi” vagy a „kimono” nem csupán esztétikai fogalmak vagy divatos kifejezések. Ezek évszázadok óta jelen lévő, nehezen megfogalmazható, mélyen gyökerező kulturális kifejezések, amelyek jelentése még a japán anyanyelvűek számára is finoman árnyalt, és amit nem lehet egyetlen angol szóval vagy gyors Google, AI fordítással átültetni.
Hol a határ?
A kérdés persze jogos: meddig inspiráció, és honnan kezdődik a bántó kisajátítás?
Maki válasza:
- A tiszteleten múlik.
- Mennyire érted az adott kultúra történetét, érzékenységét?
- Kapcsolatban állsz-e valódi képviselőivel, tanultál-e tőlük?
- Felmérted-e, hogy amit teszel, kinek lehet sértő vagy fájdalmas?
A valódi inspiráció nem a felszínes felhasználásról szól, hanem a háttér és a jelentés megértéséről. Ha nem tudod elmagyarázni egy japán embernek, hogy mit jelent számodra a „wabi sabi”, akkor talán jobb, ha nem nevezel így egy bögrét vagy egy pólót.
És mi van Japánnal?
Fontos önkritika is elhangzik a blogban: Japánban is sokan használnak idegen szavakat (főleg angolt) hibásan, jelentés nélkül — és ez ugyanúgy probléma. Maki szerint ez a monokulturális társadalom sajátossága, és sok japán ember nincs is tudatában a kulturális kisajátítás kérdésének, mert a mindennapjaikban nem kell szembesülniük faji vagy kulturális konfliktusokkal.
De ettől még senkinek sincs joga más kultúrák elemeit önkényesen használni.
Mit tehetünk alkotóként vagy márkaként?
Maki minden alkotónak és vállalkozónak ezt üzeni:
- Gondold át, miért használsz idegen kulturális szót a terméknévben.
- Inspiráció? Trend? Google, AI-fordítás? Egy japán ismerős rábólintott?
- Kérdezd meg: tényleg szükséges?
- Tudsz-e a háttérről annyit, hogy tisztelettel tedd?
- Tudod-e, hogyan reagálsz, ha valakit megbántasz vele?
A név igenis számít. És a felelősség is.
Ezeket a kérdéseket természetesen a sashiko.hu-val kapcsolatban is alaposan átgondoltuk.
A sashiko Magyarországon
A sashiko ahogy más, tradicionális japán művészet is, egyre népszerűbb Magyarországon.
Ez örömteli — de felelősség is.
Fontos, hogy mi akik ezzel foglalkozunk, ne csak a mintákat, hanem a hozzá kapcsolódó kultúrát, értékeket, történeteket is tisztelettel közvetítsük.
Fotó: a szerző
Úgy, hogy talán a sashiko túl hétköznapi a kulturális kisajátítás fogalmához (ezért is választottam egy keramikus blogbejegyzését hivatkozásképpen) , sőt sok japán is tévesen használja és inkább mindenki a családja vagy a maga részére varr sashikot, így a kifejezést többnyire nem kereskedelmi környezetben használják.
Mégis a felszínesen, kontextus nélkül alkalmazott sashiko kifejezés, egy közösség történetét és egy hagyományát torzíthat. A sashiko mély kulturális gyökerekkel bír, nem szabad pusztán mint technikát kezelni.
És hozzátennék még annyit, hogy a sashiko nem rendelkezik túl sok hiteles forrással, kutatással, szemben mondjuk a kinonoval. A sashiko túl természetes volt ahhoz, hogy dokumentálják.
A japán sashiko mesterek nem tiltja a szó használatát, de hangsúlyozzák a tiszteletteljes hozzáállás és a japán kulturális háttér megértésének fontosságát, és nem szeretnék, ha ez a hagyomány tudatlanságból, vagy rossz szándékból torzulna, átalakulna.
„Japánként mi eleve túl udvariasak vagyunk a konfrontációhoz. Békét tartunk magunkban, és nem szoktunk véleményt ütköztetni — ez a természetünk. De mások ezt ki is használják.”
Maki egy Yorkshire-ben élő japán keramikus nagyszerű cikke még 2019-ből ITT olvasható.